Tegnap még velem voltál, ma meg már ellenem,
Tegnap még becéztél, ma már nem tudod a nevem...

Weöres Sándor: a Társ

Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts belőle
lángvirágot,
s aki a földön
mellén viseli,
és hevét kibírja,
ő a párod.

Messzebb vagy

Bukdácsolok az álomban:
fel-felriadok,
arcod, kezed, szemed hiányára.
Futnak velem a fürge kerekek,
elringatnának,
mégis bukdácsolok az álomban:
rám emelhetnéd
boldog tekinteted, s akkor megtelne
fuldokló szívem a szemeddel,
tenyeremben hintáznának
játékos ujjaid,
s az arcodba újra meg újra
beleszeretnék.
De hát nem lehet -
messzebb vagy tőlem, mint a képzelet.

Wass Albert: szívpalota titka

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:
zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.

Feltámadunk

Ha elmész, ne mondd azt, hogy „Elmegyek.”,
még azt se, hogy „Megyek, de visszajövök.”,
csak „Visszajövök.”. Azt az undokságot,
hogy közben elmész, ebből is tudom.

Lásd, a temetők kapuján
ízlésesen, és a közbeeső
halálra való minden célzás nélkül
csak ennyi áll: „Feltámadunk”.

A.J. Christian

"S noha a kaktusz képes szembeszállni a világgal, noha még a sivatagban, egyedül is megél,
nézd csak meg, mi történik vele. Egyedül, magányosan szikkad ki a hosszú évek alatt.
Igen, a virág sebezhetőbb, nem képes megvédeni magát, viszont él, életet és örömöt ad
mindennek és mindenkinek. S még egy apróság. Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel
ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt, ami vagy,
kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalva azt, hogy rád taposhatnak...nos,
ehhez kell az erő."

Szerelmünk lapjai

"Tudom, hogy nincs bennem semmi különös.
Az átlagemberek átlagéletét élem.
Nem alkottam semmi emlékezeteset, nevem
hamarosan homályba vész, de tiszta szívből,
igaz szerelemmel szerettem valakit,
és ez nekem teljesen elég."