megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől
sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, és nevettem, mikor már nem bírtam
tovább.Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt
hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak! Sírtam zenehallgatás, vagy a fényképalbum
lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és féltem, hogy elvesztek valakit,
aki nagyon fontos számomra (a végén mégis elvesztettem) ! DE TÚLÉLTEM!
És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem...és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd...
ÉLJ!!!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel
veszteni és merészen győzni, Mert a világ a bátraké és
AZ ÉLET TÚL SOKAT ÉR ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése